KARÁCSONYI

PONT-os

RAJZPÁLYÁZAT

Rajzpályázatot hirdetünk óvodás és alsó tagozatos gyerekek részére karácsonyi témakörben!

Aki szeretne részt venni rajta nincs más dolga, mint elolvasni Balog Laura logopédus karácsonyi meséjét (lsd. lentebb) és elkészíteni bármilyen technikával A4-es vagy maximum A3-as méretben a mese illusztrációját. A kész műveket e-mailben a pontkozosseg@gmail.com címre várjuk, de személyesen is le lehet adni a PONT-ban amikor ott vagyunk.

Három korcsoportban díjazzuk a műveket: óvodás, 1-2.osztály, 3-4.osztály

A zsűri kiemelt tagja: Takács Viktória szerző,illusztrátor

Díjazás: különféle izgalmas kreatív készletek

Leadási határidő: 2021. december 21. 21 óra

Eredményhirdetés: 2021. december 28.

Díjkiosztás: 2022. január első heteiben


MINDEN MŰVET VÁRUNK NAGY SZERETETTEL!
EDINA, LAURA, DÓRI


Vebi karácsonya

Vebi, a veréb nagyon szeretett az utcán bandukolni. A szülei mindig azzal ugratták, hogy ő vadászik ilyenkor, ezért mindig úgy csinált, mintha kincsvadász lenne!

Egyszer talált egy teljes kakaós csigát. Leejtette egy kisfiú, és a szülei nem engedték, hogy megegye. Az egész verébcsapat odarepült vacsorázni! A kisfiú pedig nagyon örült neki, hogy nem ment kárba a csiga. Egy másik alkalommal egy játékvonatot találtak Valival, és nagyon jót játszottak vele! Vebi volt a masiniszta!

A szülei mindig azt kérték, hogy csak annyira menjen távol tőlük, mikor az utcákon játszik, hogy még lássa őket. Most is megállt a sarkon, és hátranézett. Verébmama vidáman integetett neki.

Vebi mosolyogva ment tovább. Két házzal arrébb van a kedvenc helye: egy hatalmas üzlet, ahol mindig mindenféle kincset lehet találni. Egyre gyorsabban ment, hogy minél hamarabb odaérjen.

Felnézett az üzlet ablakára és tátva maradt a szája. Teljesen megváltozott a kirakat!

Minden piros volt és csillogós. Egy Télapó szobra álldogált ott piros ruhájában, hosszú szakállal. Kisvonat ment körbe-körbe egy erdőn át a játéksíneken. Füstölt a kéménye. Csillagok és vattából készült hópelyhek lógtak mindenhol. Rénszarvas plüssök mosolyogtak a papírerdőben, ahol sok zöld papírfenyő állt. Hátrébb az üzletben egy óriási, igazinak tűnő fenyőfát is megpillantott, aminek csillag díszelgett a tetején.

Vebi úgy érezte, ez a legszebb dolog, amit valaha látott.

-Nahát! - sóhajtott fel.

És ebben a pillanatban meghallott egy másik sóhajt is.

-De szép!

Odakapta a fejét. Egy fecskét pillantott meg.

-Szia! - ugrált oda hozzá. -Vebi vagyok, te ki vagy?

A fecske megigazította tollait és így szólt:

-Szia! Ficsúr vagyok. Te tudod, mik ezek a dolgok?

Vebi elcsodálkozott.

-Hát persze! Itt a tél, és jön a Mikulás, meg a Karácsony! Erre készülődik mindenki! Te nem tudod?

A fecske legyintett.

-Áh, hát én nem itt Karácsonyozom. Tudod mi egy nagyon meleg, irtó klassz helyre megyünk a családommal. Mindjárt indulunk. Az a legjobb hely a világon! Nagyon sok finomság van, és rengeteget tudunk napozni a többi menő madárral... - lelkesedett a fecske, majd egy pillanatra megakadt, és furcsán nézett Vebire. -De hát te... - folytatta - Még nem jártál ott soha?

Vebi zavarba jött.

-Dehogynem! - bökte ki, és gyorsan elnézett másik irányba. Vajon miért füllentett?

A fecske vidáman folytatta.

-Tényleg? Hát ez szuperjó! Akkor mehetünk együtt! Gyere, induljunk is!

Vebinek ötlete sem volt arról, hogy mennyire messze kellene menni.

Hátranézett, és még látta az anyukáját.

-Mire vársz? - nógatta Ficsúr. -Vagy talán füllentéttel? Mégsem utazol el?

Vebi felkapta a fejét és kitárta szárnyait.

-Dehogy füllentettem! Induljunk máris!

Ficsúr hamarosan becsatlakozott a többi fecskéhez, és vidáman mesélte nekik, hogy új barátot szerzett. Mindenkinek bemutatta Vebit. Az összes fecske arról beszélt, mennyire jó lesz nekik ott, ahova mennek. A meleg, a sok élelem, a napsütés, a pihenés... Vebi nem mert folyamatosan hátranézni, nagyon figyelt, hogy le ne maradjon a beszélgetésben. Már az erdő felett szálltak, még sosem repült el a szülei nélkül idáig.

A kis veréb érezte, hogy fárad. Egyre nehezebben vitte a szárnya, nem szokott ilyen hosszan repülni. Lemaradt a többiektől. Ficsúr odakiáltott neki.

-Minden rendben, Vebi?

-Persze! - felelte Vebi - Pihenek egy kicsit, de itt leszek mögöttetek!

A fecskék mind lehagyták. Hátranézett, és tudta, hogy rég nem látja, hol van az anyukája és az apukája. Már sötét volt, mikor leszállt az erdőben egy kőre. Nagyon elfáradtak a szárnyai. Hogy menjen így haza? Hogy találna egyáltalán vissza? Miért kellett neki játszani a nagy verebet? Könnyek gyűltek a szemébe.

-Uhu! - hallotta meg hirtelen. Felpattant, és megkönnyebbülten kiabálni kezdett.

-Bagoly úr! Uhu bagoly úr! Itt vagyok!

Bagoly úr mosolygós alakja odaröppent, és leszállt mellé a kőre.

-Nahát Vebi! Hol vannak a szüleid?

Vebi válaszolni sem tudott, csak sírdogált.

-Na gyere, melegedj meg kicsit az odúban, és utána megkeressük őket! - mondta neki Uhu bagoly úr, és beterelgette odújába.

⁕⁕⁕

Uhu bagoly úr segített hazatalálni Vebinek. A szülei aggódva repültek fel- és alá az utcákon.

-Vebi, úgy aggódtunk érted! Mi történt?

Vebi zavarban volt és nagyon rosszul érezte magát amiatt, ami történt. Sírdogálva mesélte el, hogy találkozott Ficsúrral, és úgy érezte, hogy ő nem olyan vagány, mint a többi madár, ha nem utazhat el.

-De aztán nagyon elfáradtam - szipogta. - És megijedtem, hogy nem találok haza.

Verébmama nagyon megölelgette Vebit.

-Tudod Vebi minden madár mást és mást csinál a télen. Vannak, akik elutaznak, de vannak, akik nem. Ettől nem lesz semelyik madár sem vagányabb a másiknál.

Vebi bólogatott, de továbbra is pityergett.

-De olyat Vebi nem csinálhatsz, hogy eltűnsz se szó, se beszéd! - mondta neki szigorúan Verébpapa. - Ha szóltál volna elmondtuk volna, hogy mi miért nem utazunk el, és miért jó, hogy itt maradunk!

-Nagyon sajnálom, és soha többé nem csinálok ilyet! - szipogta Vebi.

Bagoly úr huhogott kettőt: Uhu! Uhu!

-Tudod Vebi, itt csodálatos a Karácsony. Emlékszel rá, mennyi remek dolog történik? Ha nem lennél itt, nagyon hiányoznál nekünk! Tegyél meg inkább mindent azért, hogy idén is nagyon boldog legyen a szeretteidnek a Karácsony!

-Bagoly úrnak igaza van... - mondta Verébpapa. -Aludjunk egy nagyot, és holnap elkezdjük a készülődést, még sok dolgunk van karácsonyig!

Vebi és a szülei megölelték egymást. Mindenki megkönnyebbült, amiért újra együtt voltak.

⁕⁕⁕

Karácsonyig úgy repült az idő, mint a fecskék délre! Hipp-hopp elérkezett a nagy nap! Vebiék morzsákat gyűjtöttek ajándékba a többieknek, és Vebi sokszor elrepült az üzlethez, gyönyörködni a kirakatban. Nagyon tetszett neki az a sok fehér hópehely és sárga csillagdísz!

Uhu bagoly úr vidáman köszöntötte Vebiéket a nagy fenyőnél.

-Nahát, Vebi, de örülök, hogy látlak! Hogy érzed magad?

-Nagyon jól Bagoly úr! Alig vártam a Karácsonyt!

-Nagyon örülök neki Vebi! Gyere, köszönj a többieknek, és díszítsük fel a nagy fenyőt!

A fenyő körül csupa olyan állat összegyűlt, aki nem alszik téli álmot, vagy éppen felébredt. Ott voltak Őziék, Rókáék, Farkasék, Malacék, Uhu Bagoly úr egész családja, Nyusziék, és nagyon sokan mások! Egy kismókus is ott volt, aki most ébredt fel az álomból, de a szülei még alszanak.

A nagy fenyő gyönyörű volt - ágain vékony rétegben állt a hó. Mindenki díszeket hordott köré, Vebi és a többi madár fel-le szálltak, hogy szépen feldíszítsék.

A fenyő ágaira búzamagokat szórtak, vékony, rövid gallyakat, száraz faleveleket tettek, amiket a hó alatt találtak; pici, formás köveket, csigaházakat, amiben már nem lakik senki. (Uhu Bagoly úr elmesélte a gyerekeknek, hogy tavaly véletlenül egy olyan csigaházat tettek fel, amiben még ott lakott Csiga Csilla. Volt nagy meglepetés, amikor újra kibújt a házából, és a nagy fenyő felső ágáról látta meg az erdőt!)

Ahogy készült a fa, Vebinek hirtelen eszébe jutott valami. Odaszaladt az apukájához, és megkérte, hogy repüljön el vele a bolthoz. Igazi karácsonyi meglepetés várta őket: a bolt előtt, a padon, egy furcsa, csillogó, görbe, aranyozott csillag pihent. Visszarepültek vele, és feltették a fa tetejére csúcsdísznek. Varázslatos volt! Pont úgy festett, mint az üzletben. Mikor elkészültek, mindenki megállt a fa körül, és csak nézték.

-Gyere Vebi, itt az ideje odaadni az ajándékunkat a többieknek!

Vebi nagyon szeretett ajándékot adni. Mindig olyat keresett, aminek ő is örülne. A szüleitől tudta, hogy ajándék lehet egy szép vers vagy dal, kedvesség, egy jó szó is. Ezért mindenkinek, akinek átadta a morzsát, amit gyűjtöttek, széles mosollyal, vidáman kívánt boldog karácsonyt. Bagoly úr egy gyönyörű karácsonyi verset mondott el. Nyusziék mindenkinek egy kis répakarikát adtak, amit tavalyról raktak el. A kismókus mogyorót hozott mindenkinek, Őzi pedig gyönyörűen énekelt. Nagyon szép, meghitt, békés Karácsony volt. Vebi arra gondolt, reméli, mindenki, szerte a világon ilyen boldog most.

⁕⁕⁕

A tél után elkezdett melegedni az idő, és rügyet pattintottak a fák. A téli dekorációt az üzletből lecserélték, és tavaszi virágokat raktak fel. Vebi éppen ebben gyönyörködött, amikor csiripelést hallott.

-Nahát, Vebi! - kiáltott rá Ficsúr. - De örülök, hogy látlak! Nem mertelek keresni, mert féltem, hogy lemaradok a többiektől, és akkor... tudod egyedül nem biztos, hogy odataláltam volna. Te nem találtál oda végül?

-Szia Ficsúr! - Vebi nagyon megörült neki, majd rögtön zavarba is jött. - Tudod az az igazság, hogy én nem utaztam el. Itthon töltöttem a Karácsonyt a családommal, mint minden évben. Ugráltunk a hóban, és feldíszítettük a nagy fenyőt az erdőben. Biztos nagyon jó volt nektek a menő helyen, de én... igazából... így szeretem a Karácsonyt...

Ficsúr elmosolyodott.

-Tényleg klassz volt nekünk is... - mondta. Aztán nagyot sóhajtott. - De tudod olyan jó lehetett nektek! Képzeld Vebi, én még sosem ugráltam hóban!

Vebi egy pillanatra elgondolkodott, és hirtelen nagyon jó ötlete támadt.

-Várj meg itt Ficsúr! - kiáltotta, és olyan gyorsan ugrált, amilyen gyorsan csak tudott.

A téli dekoráció egy részét kitették a bolt mögé, hogy onnan elvigye, akinek tetszik. Vebi felkapott csőrével egy nagy adag vattát, visszaugrált, és letette a földre Ficsúr mellé.

-Idenézz Ficsúr! Ilyen a hó! - kiáltotta és nevetve belevetette magát.

Nagyokat ugráltak és vidáman kacagtak! Egy pillanatra még olyan érzés volt, mintha újra Karácsony lenne.

Kellemes, békés, boldog Karácsonyt mindenkinek!